1. Levegő beszorulás
A légbuborékok az egyik leggyakoribb hibák, amelyekkel az ültetési folyamat során találkozunk. A levegő beszorulhat a kapszulázó és a térhálósítószer keverése vagy adagolása közben, és buborékok maradhatnak a finom-szurokcsapok között vagy az alkatrészek alatt. Ez lokális szigetelési hibához vezethet, hőfoltok keletkezhetnek, és a hőmérséklet-ciklus során a légzsákok kitágulása miatt akár alkatrészkárosodást is okozhat. A mérsékléshez a folyamat és az anyag kiválasztásának kombinált megközelítésére van szükség: a vákuumtisztító berendezés használata hatékonyan távolítja el a levegőt; az alacsony -viszkozitású, habzásgátló-minőségű kapszulázók választása és a megfelelő gáztalanítási idő biztosítása szintén kulcsfontosságú a sűrű, ür{6}}mentes kapszulázáshoz.
2. A tokozás kémiai hatása az elektronikus alkatrészekre
A cserepes keverék kémiai tulajdonságai potenciális kockázatot jelenthetnek az összetevőkre nézve. Egyes epoxigyanták nagy exoterm hőt mutatnak a kikeményedés során, vagy enyhén korrozív összetevőket tartalmaznak, amelyek károsíthatják az érzékeny félvezető chipeket vagy korrodálhatják a csatlakozó érintkezőit. Továbbá, ha az anyag kikeményedés utáni zsugorodási feszültsége-túl nagy, az megterhelheti a kényes alkatrészek vezetékeit, ami megrepedt forrasztási kötésekhez vagy látens törésekhez vezethet. Ezért szigorú kompatibilitási vizsgálatot kell végezni a teljes körű -beágyazás előtt. A kritikus összetevők esetében a semleges, alacsony-feszültségű és enyhén keményedő speciális vegyületek (például szilikon-alapú anyagok) kiválasztása elengedhetetlen a kémiai kockázatok elkerülése érdekében.
3. Pontatlan adagolási ellenőrzés
Az ültetési folyamat pontos ellenőrzése alapvető fontosságú a védelem megbízhatósága és következetessége szempontjából. A pontatlan adagolt mennyiség vagy az adagolási útvonal eltérései anyagfelesleget (hulladékot és potenciális interferenciát okozva), vagy elégtelen lefedettséget (a védelmet veszélyeztetve) eredményezhetnek. A rosszul megtervezett adagolási utak is üregeket hagyhatnak a magas alkatrészek alatt. A pontosság biztosításához stabil berendezés és ellenőrzött folyamat szükséges: az adagolószivattyúk rendszeres kalibrálása szükséges a helyes arány és lövéstérfogat garantálásához; Az adagolórendszerek mozgásútprogramjait úgy kell optimalizálni, hogy illeszkedjenek a tábla topográfiájához; és a környezeti hőmérséklet és páratartalom szigorú ellenőrzése létfontosságú, mivel ezek a tényezők közvetlenül befolyásolják a kapszulázó anyag folyási jellemzőit és kikeményedési profilját, ezáltal befolyásolják a végeredményt.
